részletek Andre Rabe: VÁGY 1. – „Vágyból vagyok" című könyvéből, 2. rész
Áttekintés
Cél:
Értsük meg a vágy háromszögletű/közvetített természetét.
A reflektív (visszatükrözött) vágy idegrendszeri alapjainak felismerése.
Lássuk a vágy tudatosulás előtti mozgását is.
Kulcsszavak és fogalmak:
tükörneuronok
háromszögletű vagy közvetített vágy
Olvasmány
Nem csupán filozófusok és teológusok állítják, hogy mimetikus, visszatükröző képességünk emberi természetünk egy alapvető sajátossága. Ahogy haladunk majd a beszélgetésekben, látni fogjuk, hogy például az emberi történelem is masszívan tanúskodik erről.
Ám még a történelem is értelmezés, saját interpretációnk kérdése. Így ezen a héten először is mimetikus, visszatükröző természetünk biológiai, idegrendszeri alapjaival ismerkedünk meg.
Ismételjük át gyorsan legutóbbi beszélgetésünket. Az első beszélgetésben egy forradalmi önértelmezést javasoltunk, amely eltávolodik a statikus definícióktól. Ebben az új kontextusban az „én" dinamikus mozgásként, nem pedig statikus (mozdulatlan, változatlan, vagy legalábbis mindenképp lehatárolt) lényegként értelmezhető.
Most azzal folytatjuk, hogy megvizsgáljuk e minket formáló tényleges mozgásokat, konkrétan a vágy mozgásait. És itt válik fontossá Rene Girard egyik gondolata, nevezetesen a mimetikus vágy. Girard kimutatta, hogy – egyszerűen fogalmazva – a vágy nem spontán módon keletkezik egy személy és a vágy tárgya között, hanem a vágyat egy másik személy közvetíti vagy sugallja. A vágy tehát ilyen értelemben háromszögletű (egy másik személy – a vágyam – és én közöttem).
Reflektív (visszatükröző) lények
Egy újszülött jellemzően egyfajta paradicsomban kezdi az életét, ahol csak az anya és ő maga van. (A baba szemszögéből) csak egymásra figyelnek. De hamarosan a csecsemő észreveszi, hogy az anya máshová is néz. Az emberi szem, markáns szeme-fehérjénkkel, különösen könnyen követhetővé teszi a szemmozgásokat. A csecsemő hamarosan érdeklődni kezd az iránt, ami az anyát érdekli, és ezzel megkezdődik az egész életen át tartó körforgás, amelynek során a baba szuggesztiókat, élete során sok ezer javaslatot kap arra vonatkozóan, hogy mi a kívánatos. Képességünk mások vágyának átvételére, követésére messze a legfontosabb – és egyben a leginkább rejtett, tudatalatti – része mintakövetésünknek, a másik visszatükrözésének. Más szóval, a vágy nem közvetlenül ébred és áramlik közöttem és a tárgy között, hanem a vágy egy harmadik közvetítőtől jut el hozzám.
Ha még nem untatlak a kísérletekkel, elmesélnék néhány példát, amikor azt figyelték meg, mennyire fontos a tekintet, hogy kommunikálja a vágyat. A tekintetnek a vágy közvetítésében betöltött szerepét bemutató kísérleteket egy és másfél éves kor közötti gyermekekkel végezték. Egy-, másfél éves gyerekeket ültettek le tehát egy felnőttel szemben. A felnőtt nagyra nyílt szemekkel elfordította a fejét és egy tárgyra tekintett. Nagyon sok kisgyerekkel elvégezték ezt a kísérletet. A gyerekek túlnyomó többsége követte a felnőtt szemét, tekintetét. Ha azonban a felnőtt becsukta a szemét azelőtt, hogy elfordult és ránézett volna arra a bizonyos tárgyra, a gyerekek többsége már nem utánozta a fejmozgást, nem fordította a fejét a felnőttel együtt. Valami oknál fogva a felnőtt tekintete tette értékessé magát a tárgyat és keltette fel a tárgy iránt a másfél éves gyerek érdeklődését.
Egészen kicsi korunktól tehát, mások tekintete (vágya) sugallja számunkra, hogy vajon mi a vonzó, mi a kívánatos. Amikor gyerekek összerúgják a port egy tárgy fölött egymással versenyezve, hányszor halljuk: „Én láttam meg először! Az enyém! Én voltam az első, én akartam először!” A gyerek nem is tudja, hogy nagy valószínűség szerint éppen a társa tekintete volt az, ami számára is kívánatossá tette azt a dolgot. Az illúzió, hogy azt higgyük, a vágy „mi bennünk, az énben” keletkezett, szükséges hozzá, hogy kialakuljon én-tudatunk. Hogy elmondhassuk, ezek a vágyak a mieink: ez része annak a folyamatnak, hogy megkülönböztessük önmagunkat másoktól. Így születik meg a vágy-én. Az én tehát egy alapvető tudatlanság-, sőt megtévesztés talaján születik, hiszen miközben azt állítjuk, hogy mi bennünk született és miénk a vágy, nem vesszük észre a folyamatot, amely a vágyat számunkra sugalmazta. Ahogy én-tudatunk tovább fejlődik, megmarad ugyanebben a fatális tévedésben, hogy elgondolásaink és törekvéseink forrásának és birtokosának állítjuk be önmagunkat.
Tükörneuronok és szándék Nézzük tehát meg a tükröző képességünk/természetünk biológiai és neurológiai alapjait! A központi idegrendszer tükör-idegsejtjeinek (a tükörneuronoknak) a felfedezése új perspektívát nyitott ahhoz, hogy megértsük, miként működik ez az utánzó-visszatükröző folyamat az emberben. A tükörneuronokat először majmoknál fedezték fel, de a későbbi kutatások az emberben egy jóval komplexebb tükröző rendszert tártak elénk. „Az úgynevezett tükörneuronok felfedezése megadta a idegrendszeri-kognitív alapját annak, hogy új megközelítésből értsük meg az emberi viselkedést; megerősíti az imitálás (utánzás-visszatükrözés, mintakövetés) központi szerepét a gondolkodásban, megismerésben, az emberi elme és az emberi viselkedés kapcsolati viszonyaiban (Garrels, 2005). E kutatás egyes elemeit Rene Girard már néhány évtizeddel ezelőtt alátámasztotta: a mimézis vagy imitáció megelőzi a nyelvi és a tudatos életszakaszt, ezért a „reflex” reakciók szintjén működik, nem pedig tudatosan vagy akaratlagosan; emellett a mimézis részben nem is látja önmagát.”
Tükör-idegsejtjeink a következőképp működnek: Ha egy almáért nyúlsz, majd beleharapsz, bizonyos idegsejtek aktiválódnak. Kísérletek bizonyítják, hogy ha csupán megfigyeled ezt a cselekvést, csaknem ugyanazok az idegsejtek aktiválódnak (kerülnek ingerületbe), mint mikor te hajtod végre.
Ezek a tükörneuronok nem aktiválódnak bármilyen megfigyelt cselekvésre, csak ha a végrehajtás mögött érzelem vagy észlelhető szándék áll. Mimetikus (utánzó) képességünk sokkal mélyebbre nyúlik, mint a látható cselekvés: a cselekvés mögött meghúzódó szándékot és az érzelmet, a vágyat utánozzuk. A fejtegetésünk szempontjából tekintsük a „szándékot” és a „vágyat” egymással felcserélhető fogalmaknak.
Had illusztráljam egy példával. Egy kísérletben egészen kicsi gyerekek azt láthatták, hogy valaki megpróbált szétszedni egy játékot, de nem sikerült neki. A kicsiket ez nem tántorította el, hogy ők is megpróbálják szétszedni a játékot. A felnőtt célját átvették ugyan, hisz nekiálltak a szétszerelésnek, de más módszerekkel próbálkoztak azért, hogy elkerüljék a kudarcot, és nekik sikerüljön széjjelszedni a játékot. Gyakran egyáltalán nem utánozták magát a látott (kudarcot vallott) módszert; csak magát a szándékot utánozták!
Ez bizonyítja, hogy az emberi utánzás sokkal több, mint egy cselekvés utánzása. Emberként a szándékot, az intenciót, a vágyat utánozzuk. Hogyan lehetséges ez? Hogyan léphetünk be egy másik ember elméjébe, hogy megtudjuk vágyait? A tükörneuron rendszer felfedezése neurológiai, ideggyógyászati szempontokat ad alapul ahhoz, hogy megértsük a mimézist, a visszatükrözést.
A fenti kísérletet megismételték úgy is, hogy a mintaadó alany nem ember volt, hanem egy robot: egy robot végezte ugyanazokat a mozdulatokat a játékon. Mikor ezután a gyermekek kezébe adták a játékot, az semmiféle érdeklődést nem mutatott a játék iránt.
Vajon miért nem? Nem volt szándék, amit tükrözhetett volna.
Ahhoz, hogy egy utánzásos kapcsolat létrejöjjön, szükség van mind a hasonlóságra, mind a másságra. Utánzó-visszatükröző képességünk sokkal mélyebbre hatol, mint csupán cselekedetek utánzása. Azok szándékait, vágyait tükrözzük vissza, akik valamiképp hasonlatosak hozzánk.
Kérdés
Fedezd fel a vágy tudatalatti természetét, visszatükröző-utánzó képességünk fényében. Mik befolyásolják vágyainkat? Mennyire vagy tisztában, tudatában mások szándékainak? Kezded esetleg már jobban látni, hogy mi a vágy mechanizmusa: hogyan mozog-alakul ki, hogy mit szeretnénk, mire törekszünk, mire vágyunk?
Hozz néhány példát az életedből: azon személyek, akik nagy hatással voltak rád, mire törekedtek, milyen szándékok vezérelték őket? Mire vágytak? Egy-két legfontosabb személy esetén igyekezz minél mélyebben, sokszínűbben, részletgazdagabban felfedezni az adott személy motivációit, vágyait!